DTS 2023 TLDR

Itt az ideje egy összefoglalónak arról, mit is csináltunk ebben az évben, miket vittünk véghez, mik voltak a hatások, és persze mik a tervek a jövő évre. A csapatunk munkáját és az egyéni szerepvállalásaimat foglalom ebben az írásban most össze. Az első részben általánosabb áttekintést kaphattok a tevékenységünkről, majd a második fejezetben belemegyek egy kicsit a részletekbe mélyebben is. Hosszabb írás következik tehát, mely bemutatja a "zöld pólósok" 2023 as idényét!

Szerencsés vagyok, mert idén is egy nagyszerű csapat állt mögöttem, stabil emberekkel, akikkel már régóta együtt dolgozunk és remek új tagokkal is bővültünk, amiért szintén nagyon hálás vagyok. 

Így tovább tudtuk építeni mindazt, amit még a covid időszak előtt kezdtünk nem sokkal, de amiatt, mint mindenütt, másként alakult, mint terveztük. A maximalizmus hajt és a hazai viszonyokban rejlő nehézségek engem, és így a csapatot is számos kihívás elé állította idén, melyeket sikerült megoldanunk és számos mérföldkövet elérnünk. De közben nyilván történetek hibák, akadtak gondok, amelyek megoldása és leküzdése csak eltökéltebbé tett minket a folyamatos fejlődésre, és még inkább nyílvánvalóbbá tette, hogy értékes dolgot csinálunk és folytatnunk kell, amit elkezdtünk. A csapat egyre profibb minden aspektusában, és azonosítottuk mik azok a részei a munkánknak, amiken többet kell dolgozni a jövőben és javulni kell. 

Már itt az elején szeretném megköszönni az egész csapatnak, minden egyes bírónak és személyzetnek, aki idén magára öltötte akár csak egyszer is a DTS Judges zöld pólóját vagy az adott versenyünk egyenruházatát, és kivette a részét a feladatokból, hozzátett egy kicsit ahhoz, hogy idén minden eddiginél nagyobb mennyiségű verseny valósulhasson meg színvonalasan hazánkban, hogy számíthattunk Rá és idejét energiáját áldozta nem csak a csapatra, de a hazai crossfit közösségre is!

Sok elismerést kaptunk a munkánkra, és természetesen kritikákat is. Az előbbieket köszönjük és továbbra is igyekszünk fejlődni és segíteni a versenyeket szaktudásunkkal. Az utóbbiak pedig, ha helytállóak voltak, akkor azokból tanulunk, az elfogult, szubjektív támadások megfogalmazóinak pedig szeretnénk ajánlani, hogy olvassák el az alábbi írást, hogy megismerjék mennyi minden szükséges ahhoz, hogy mi jó munkát tudjunk végezni és gondolják végig ők mivel járultak hozzá, hogy ezekből bármi is megvalósuljon.

Kezdjük ezután egy kis áttekintéssel, hogy hogyan is nézett ki a DTS Judges éve és az milyen kontextusban állt a hazai versenyek felhozatalával.

2023-ban Magyarországon 23 kisebb-nagyobb verseny került megrendezésre, a főleg egynapos edzőtermi versenyek mellett több, két vagy háromnapos külső helyszíni esemény is volt az idei évben.

Ebből a 23 rendezvényből a DTS Judges 14-en biztosította legalább a bíráskodást és sokszor további szolgáltatásokat. 

Ez azt jelenti, hogy a hazai versenyek több mint 60%-ban közreműködtünk jelentős részben.

Ebben természetesen benne vannak a saját rendezvényeink is amilyen a Murph Hősi Kihívás és hazánk jelenleg legnagyobb versenye a Lupalooza. 

Kiegészülve két külföldi versennyel, ahol kisebb delegációval vettünk részt idén, összesen 16 versenyen dolgoztunk. 

Ennek egy részét teljes egészében mi, a tágabb értelemben vett DTS csapattal hoztuk létre, míg a többi eseményen főleg a bíráskodás dominált, de az adminisztráció, scoring és az eszközmenedzsment is egyre gyakrabban előkerült az általunk végzett feladatok között. Teljes spektrumot lefedtük, ami a versenyszervezést és kiszolgálást illeti.

Lista a hazai és nemzetközi versenyekről, kiemelve ahol a DTS Judges érdekelt volt:

Év elején megtartottuk a DTS Judges Summit-ot, ahol a szezont megelőzően továbbképzést tartottunk a tagjainknak. Itt végig vettük az új évad várható változásait és az újításokat. Végig mentünk egy tematikán melyben a mozgásokat, gyakorlatokat és az azokhoz tartozó sztenderdeket beszéltük át és mutattuk be gyakorlatban is. Új és meglévő tagjaink szép számmal vettek részt ezen a szezon előtti felkészítésen.

Itthon folytattuk tovább a 2022-ben megkezdett munkát a Budapest Classic versenyekkel, felkérést kaptunk két teljesen újonnan létrejött versenyhez. A GTA Throwdown-hoz, amelynek teljes személyzetét, és verseny kiszolgáló feladatait csapatunk látta el a bíráskodástól, az eredmények feldolgozásán keresztül az eszköz managementig.

 

A másik új rendezvény a Magyar Honvédség funkcionális fitnesz bajnoksága volt Tatán, melyet bíráskodással és szakmai támogatással segítettük sikerre vinni.

A szintén új koncepció Box Battle, termek közötti versenyben tavasszal és ősszel is mi bíráskodtunk a CrossFit Mayflyban, majd az CrossFit Arrabona-ban Győrben. Nagyszerű kezdeményezés volt, mely bevont új embereket a versenyzésbe, de pár olyat is akik régóta nem indultak, most pedig újra megmutatták magukat. 

A NEFFISZ Nemzeti bajnokságait Debrecenben és Zalaegerszegen egyaránt mi vittük, kiegészülve a helyi erőkkel. Az IF3 Európa Bajnoksága a zalaegerszegi esemény keretében, szintén a mi irányításunkkal zajlott le sikerrel.

Harmadik alkalommal szerveztük meg a Murph Hősi Kihívást, melyen népszerűsége évről évre növekszik, idén rekord 240 fő teljesítette a hősi kihívást, köztük számos katona a Magyar Honvédség részéről.

A Lupalooza negyedik évében több mint 100 fős személyzetet koordinálva, benne 40 bíróval, központi és külső helyszínekkel, 320 versenyzőt és több száz nézőt szolgáltunk ki szokás szerint szeptember legelején.

Ezt követően jött egy új versenysorozat és koncepció melyre felkérték a csapatunkat. Ez volt a KMB vagyis a Kelet Magyarország Funkcionális Fitnesz Bajnokság. Három állomás kevesebb, mint két hónap alatt. Jászberény, Gyöngyös majd Debrecen volt a végállomás.

KMB Jászberény

KMB Gyöngyös

KMB Debrecen

 

A külföldi versenyek, amelyeken már évek óta részt veszünk kisebb nagyobb létszámmal, az Athéns Throwdown és az Austrian Throwdown. Mindkét verseny lebonyolításában vezető pozíciókban is részt veszünk. Németh Zsolti kollégánk volt idén már az egyik főbírója az Osztrák versenynek, én pedig Athénban voltam főbíró az elmúlt két évben, miközben csapatunk tagjai intenzív nemzetközi rutint szereztek és kiválóan helyt álltak idegen környezetben is.

Athéns Throwdown

Austrian Throwdown

Ezek mellett én januárban a Wodapalooza-n bíráskodtam 2020 után ismét, ahol az elit egyéni és csapatoknak bíráskodtam Miamiban, Games versenyzőkkel és a világ egyik legjobb vezetői csapatával dolgozhattam együtt.

Júniusban ott voltam Berlinben az európai CrossFit Semifinal bírói csapatának tagjaként, ahová ugyan bírónak jelentkeztem, azonban kiemeltek és rám bízták az Appeals Manager pozíciót, így én kezeltem a teljes semifinal óvási ügyeit és így közvetlenül együtt dolgozhattam a verseny vezetőivel. 

Ősszel pedig visszahívtak harmadjára is Egyiptomba, hogy az ElFit Championship főbírói csapatának tagjaként sikerre vigyük a versenyt, annak 11 évében.

TYR wodapalooza 2023 

Europe Semifinal, Adrian Bozman-nal

ElFit Championship

Második fejezet

Tehát azt, hogy hol voltunk, fentebb megtudhattátok. Ahol hazánkban nem mi bíráskodtunk annak legtöbbször egyszerű okai voltak. Megoldották házon belül, nem volt kivitelezhető a távolság, vagy a költségvonzata miatt. Vagy nem volt hajlandóság az együttműködésre.

A világban bárhová mentem azt tapasztaltam, hogy a bíráskodás annyira központi eleme minden versenynek és szinte összefügg majd minden aspektusával a versenyeknek, hogy azt kiemelten kezelik és természetes dolog, hogy be vannak vonva a vezetőbírók a folyamatok tervezésébe. Itthon is erre törekszünk a saját rendezvényeink során és ezt képviseljük, illetve közvetítjük a szervezők felé, akikkel együtt dolgozunk, vagy felmerül a kooperáció lehetősége. Sokszor azonban rossz néven veszik e szándékunkat és ez akadályokat gördít a sikeres és hatékony együttműködés elé és van, hogy ellehetleníti azt teljes egészében.

Az idei év kiváló volt abból a szempontból, hogy megtapasztaltuk mik a határaink és mások is megismerhették, hogy hogyan dolgozunk. Kipróbáltunk többféle modellt, és változatot arra, hogy hogyan lehet együttműködni és megszervezni sikerrel egy versenyen a bíráskodást és az ahhoz kapcsolódó folyamatokat.

A helyzet az, hogy bíráskodás címszó alatt a legtöbben csak annyit látnak, hogy emberek egy kis csoportja a pályán kezében mappával, meg stopperrel számol a versenyzőknek.

Ettől azonban elég messze áll a valóság, már ha komolyan csináljuk a dolgokat.

Előzetes eligazítások, demo videók, sztenderdek, flow, mozgás a pályán, helyezkedés, logisztika, bírói lapok használata, kézjelek, és még pár jó pár tényező.

Időben nekikezdve, ezeket ismerve lehet szakmaian és profin megszervezni egy versenynek a bíráskodását. De lehet az utolsó pillanatban kapkodva, a részleteket kidolgozatlanul hagyva is belevágni, aztán majd lesz valahogy.

A szervezettségnek is vannak persze fokai és még egy jól szervezett csapatban is előfordulhatnak hibák, hiszen emberek dolgozunk benne mindannyian, de a szervezettségnek pont az a lényege, hogy a hibákat kizárja, de mint, hogy ez nem lehetséges 100%-osan, így azoknak a minimalizálása a fő feladat azzal, hogy minden helyzetre felkészülünk előre.

Lupalooza személyzeti orientációs nap
.

Kell azonban egy rutinos csapat is, akik már tudják biztosan a dolgukat és képesek példájukkal a kezdők számára megmutatni mi a sztenderd. A verseny egyben egy képzési folyamat is az újaknak és a kevésbé rutinosok számára. Ha ideálisak a viszonyok, akkor van ideje a vezetőknek és a nagy rutinnal rendelkező bíróknak arra, hogy segítsék, megtanítsák, hogy hogyan kell ezt csinálni.

A rutin itt pedig az, hogy évente nem csak egyszer-kétszer csinál ilyet az ember pláne nem időben messze egymástól, mert akkor szinte minden alaklommal elölről lehet kezdeni, mivel a megszerzett ismeretek elvesznek hamar. Ez adja csapatunk egyik erősségét, hogy olyan emberek gyűlnek össze itt, akik ezt szeretnék csinálni rendszeresen, nem csak ímmel-ámmal, egy-két alkalommal évente. Fejlődni szeretnének benne és a lehető legjobban csinálni, mivel látnak és van benne perspektíva hosszabb távon is hogy megéri ezt csinálni.

Nem tudom pontosan, hogy milyen motivációk húzódnak meg az emberek és szervezők fejében más versenyek esetében, de az hogy önkéntesen valaki idejét és energiáját áldozza egy felette álló cél érdekében az maximálisan elismerésre méltó és felelősséggel teli. Az viszont, hogy ezzel a felelősséggel, hogy élnek, vagy épp visszaélnek az a lényegi kérdés. Ha megbecsüljük tényleg az embereinket, akkor megadjuk nekik mindazt, ami a munkájuk elvégzéshez szükséges és olyan körülményeket teremtünk melyben nem kizsigereljük őket, hanem élménytelivé varázsoljuk a tevékenységüket. Ennek is különböző megvalósulási szintjeit és formáit láttam és tapasztaltam már, és afelé tartunk, mi is mint csapat, hogy ezt minél inkább meg tudjuk valósítani. Együttműködve a szervezőkkel és saját magunk is a keretek adta lehetőségeken belül és néha azon túl is.

Általában viszont azt láthatjuk bíráskodás alatt, hogy "szólok néhány ismerősnek, pár tagnak a teremből" és olyan helyzetbe hozom őket, amely sem nekik, sem pedig a versenyzők nem ideális. És ha le is megy így a verseny nagyobb hiba nélkül az sokszor inkább a véletlennek köszönhető, vagy azoknak a lelkiismeretes embereknek, akik egy-egy ilyen alkalommal felismerik a helyzetet és képesek annak megoldására külső útmutatás vagy érdemi előkészület nélkül is. De ez a fajta “szerveződés” nem vezet fejlődéshez, a résztvevők és főleg a tehetségesebb egyének, akik esetleg ezt akarnák és tudnák is folytatni nem egy jó élményt kapnak, ami arra motiválná őket, hogy legközelebb is részt vegyenek, hanem egy megterhelő, kimerítő, dilemmákkal terhelt tevékenységet, ami valljuk, be nem szerepel senki kívánságlistáján. Egy versenyt ki lehet bírni persze ilyen körülmények között is, de itt évi sok versenyről beszélünk. És talán jól gondolom, ha ebben mindenki fejlődést szeretne látni és nem visszalépést.

Világszerte a bíráskodás és minden verseny kiszolgáló személyzet toborzása legnagyobbrészt önkéntességen alapszik a crossfitben. Itthon is ennek megfelelően zajlik a jelentkezés és a részvétel. Hazánkban az anyagi kompenzációk változó formában és mértékben, megjelentek már, mivel a legtöbb versenynek (még) nincs meg az a presztízse, hogy bevonzza a közösség tagjait, hogy annyira vonzó legyen és olyat adjon, hogy egy "pólóért és egy kajáért" az egész napját vagy akár többet is feláldozzon.

Külföldön nem ritka hogy nagyobb távolságokról is odautazzon a személyzet java része, és ott meg is szálljon saját költségén. Majd kora reggeltől akár késő estig nyomjuk. Valamiért. Hát leginkább azért, mert szeretjük ezt csinálni, izgalmas dolgokban vehetünk részt, olyanokban, amikkel a hétköznapjainkban egyáltalán nincs lehetőségünk találkozni. Kihívások, élmények és főleg az emberek, akik ugyanazért vannak oda, amiért mi is.

Részese lenni valami nagyobbnak, vált vállnak vetve, közös erővel létrehozni valamit, ami számít másoknak is, megmutatni mire vagyunk képesek. 

Na, ehhez viszont kell a jó szervezettség, hogy ideális feltételeket tudjunk teremteni mindazoknak, akik feláldozzák értékes idejüket, és energiájukat, hogy verejtéket nem sajnálva segítsék sikerre vinni azt, amit a szervezők kitaláltak, megálmodtak.

A szervezettséghez minden hozzátartozik, ami szakmailag, logisztikailag és emberileg szükséges ahhoz, hogy sikerre vigyük a feladatunkat.

Meg lehet elégedni kevesebbel is. Mi viszont nem azok vagyunk. Megvannak a képességeink és az eltökéltségünk, hogy kiváló dolgokat hozzunk össze.

Ehhez azonban több tényező együtt állasa szükséges, olyanok is amelyek rajtunk kívül állnak.

Kaptunk sok visszajelzést és néhány erősebb kritika is érte a munkánkat. Voltak olyanok melyek helytállóak voltak és tényleg nem sikerült valami jól. Ezekért vállaltuk és vállaljuk a felelősséget.

Az hogy kritizálnak az természetes és nem meglepő egyáltalán. Ha a versenyek 60%-át te csinálod és főleg a legfontosabbakat, akkor a legkisebb hibát is fel fogják emlegetni. A helyzet az, hogy olyan dolgot csinálunk, amit még más meg sem próbált itthon és nincs is benne tapasztalata igazán senkinek. Azonban olyanoktól jön főként a kritika, akik még nem nagyon vették a fáradságot, hogy belekóstoljanak a mi dolgunkba itthon, külföldön pedig pláne nem. És nem, sajnos egy két alkalom erre nem elegendő.

A másik pedig, hogy azt várták tőlünk, hogy a bíráskodás és annak megszervezése iránt felmerülő intenzív igényeket kielégítsük, mindezt egy olyan közegben ahol nincsenek még kikristályosodva a folyamatok, az elvárások és nincs meg mindig az akarat, hogy ezekben fejlődés történjen.

Bennünk viszont megvan az akarat, mint a példák is mutatják a 16 versennyel a hátunk mögött. Megvan az, hogy mi kell egy jó versenyhez szervezés szempontjából. És nem azért csináljuk, mert könnyű lenne, hanem, éppen azért mert nehéz és kihívásokkal teli. De megéri. Nagyszerű érzés, amikor a versenyzők kiváló teljesítményeket produkálnak, és sikereket érnek el. Ilyenkor az van bennünk, hogy ez fantasztikus érzés, és ehhez mi is hozzájárulhattunk!

Mint fentebb már fejtegettem a szervezettséget, most térjünk ki arra, mi szükséges ahhoz, hogy minimalizálni tudjuk a hibákat és azt, ami bekövetkezik azt is gyorsan és megnyugtatóan tudjuk kezelni mindenki számára.

Az első és legfontosabb az idő. 

Idő kell ahhoz, hogy az embereket elérjük, ők visszajelezzenek.

Idő kell ahhoz, hogy előkészítsük a szükséges dokumentációkat, specifikusan az adott eseményhez.

Időbe telik minden részletet összegyűjteni melyek szükségesek a tájékoztatáshoz.

Tudni kell a rendelkezésre álló erőforrásokról, meg kell szervezni az ellátást. Mert aki éhes vagy szomjas az nem fog tudni a feladatára koncentrálni. Az, ha 50%-ban tud koncentrálni valaki, vagy 80%-ban az itt nem elég. Szükség van mindenki teljes fókuszára, hiszen nagyon fontos feladatokat látunk el. De ez csak az egyik része a történetnek.

Létszám szükséges. 

Ha egy feladatra minimum 10 fő szükséges, de 20-an vannak rá akkor nem kell megállás nélkül dolgozni és nem fáradnak el idő előtt az emberek. Ha azonban csak 8-an jönnek el, akkor tök mindegy mi van, annak a 8 embernek közel sem lesz olyan jó napja, mint lehetne.

Itt szeretném leszögezni: az nem opció hogy egy önkénteseknek gyakorlatilag egész nap dolgoznia kell megállás nélkül, mert nincs meg a kellő létszám. Sajnos előfordult sokszor ez a múltban velünk is, de ezt egyáltalán nem tartjuk elfogadhatónak manapság. Tisztában vagyok vele, hogy előfordulhatnak ilyen helyzetek, lemondások, betegség stb miatt, de az hogy ilyen ne fordulhasson elő, alapvető feladata egy szervezőnek.

Nem csak a mennyiség számít, hanem a képzettség és jártasság.

Olyan csapatot építünk és tartunk fenn, amelynek tagjai szeretnék a bíráskodást profin csinálni, fejlődni akarnak. Ehhez már megvan egy jó alapunk, de az utánpótlás képzése is része a munkának. Vissaztérő embereknél is kell frissíteni a tudást és a specifikumokra mindig az adott esemény előtt és közben van csak mód.

Szignifikánsan nagyobb eséllyel fog valaki jól bíráskodni, aki ismeri és űzi a sportot, mint az, aki most kezdte, vagy esetleg kívülről érkezett. Tehát az edzőtermek, egyesületek tagjai közül kerülnek ki potenciálisan azok, akik jók tudnak lenni bírónak. Ennek ellenére jó pár példa igazolja, hogy külsösök is képesek kiváló munkára.

Edzők, teremvezetők külföldön szinte minden alkalommal bíráskodom együtt terem tulajdonosokkal és magasan képzett edzőkkel. Nem esik le a gyűrű az ujjaikról nekik, hogy évente egy-két alkalommal kivegyék a részüket ebből, amitől valószínűleg ők és a sportolóik is biztosan sok jó élményt kaptak már.

Mennek a versenyfelkészítések mindenhol itthon, csak épp azzal nincsenek jópáran tisztában, hogy hogyan zajlik egy verseny belülről. Érdemes eljönni néha és kipróbálni magát minden edzőnek. Ki tudhatná jobban, hogy mik a sztenderdek, mint az, aki nap, mint nap tanítja azt az embereknek.

Ja, hogy nem tanítunk nekik sztenderdeket? Akkor itt a lehetőség betekintést kapni élesben. Nem muszáj mindenkinek bíráskodni, megannyi testhezálló feladat elérhető minden versenyen.

Elhatározás.

Szilárd alapelvek, melyekhez tartjuk magunkat. A minőség iránti elkötelezettség.

Nem megúszásra játszani és felhasználni a meglévő tudást. Versenyről versenyre előrelépni. Nem kihasználni, hanem visszadni a közösségnek.

Általában olyanoktól kaptunk kritikát, akik még soha nem csinálták azt, amit mi csinálunk, vagy minimálisan, eseti jelleggel vettek részt hasonló feladatokban. Én megértem, hogy a versenyző, versenyzik, az edző meg edzősködik és ezért nem tud/akar részt venni a mi munkánkban. És az is igaz, hogy a mi munkánk van a legnagyobb hatással a versenyzők teljesítményére. Azonban azt ne feledjük el, hogy míg a versenyzőnek az edzés szolgál gyakorlásul, hogy fejlessze képességeit, addig a bíróknak az éles versenyhelyzetek szolgálnak eképp. Nincs olyan hogy gyakorló verseny, és gyakorló versenyző. Csak éles helyzetek vannak.

Egyelőre ez a helyzet. Fel lett emlegetve az “egységes” bírói képzés intézménye is. Sportágunk jelenlegi fejlettségi szintjén, a nálunk tehetősebb és nagyobb múlttal és tapasztalattal rendelkező országokban sincs semmiféle intézményesült formája élő, akár tanfolyamrendszerű bírói képzésnek. Ez persze nem jelenti azt, hogy erre ne lenne szükség, azonban ez egy hosszadalmasabb folyamat lesz mire onnan, hogy a versenyek előtti napokban, jobb esetben hetekben már biztosan megvan a szükséges létszám egy versenyre, majd a verseny előtti napon, vagy aznap reggel derül ki, hogy néhányan mégsem jönnek, jöttek el, odáig, hogy egy felkészült, és rutinos, kellően nagy létszámú csapatból mindig elérhető lesz az a 15-20-30 vagy még több bíró, akikre szükség van egy-egy verseny során. És persze ők részt is vesznek a versenyeken kívül szervezett továbbképzéseken. Mindezt nagyrészt önkéntesen, mindenféle kompenzáció nélkül.

A célokat ki kell tűzni, és el kell indulni az úton. Ez már megtörtént. Néhány éve már nem ad hoc egy két hónappal az esemény előtt eszmélnek a szervezők, hogy azon a hétvégén amikorra a versenyük ki van tűzve mindenkinek vagy lefoglalt nyaralása lesz, vagy épp, mert már volt nyaralni nincs több szabadnapja, így nem tudnak jönni emiatt az emberek, és hasonlók.

A másik dolog a megtartó erő. 

Bármi önkéntesen végzett tevékenység roppant sérülékeny emberi oldalról, hiszen az egyén azért vállalja, mert szereti azt csinálni amiben önkénteskedik és örömét leli benne. Azonban, ha nem tudjuk megvédeni őket az elfogult, szubjektív, rosszindulatú és sokszor alaptalan, vagy túlzó felhangoktól akkor valószínűleg örökre elveszítjük őket. Azokat is, akik valóban hibáztak, de azokat is, akik egyébként mindent szuperül csináltak, azonban részesei, vagy csak tanúi voltak az érkező reakcióknak és támadásoknak. Ezek lehetnek csak egy sima elszólás, esetleg olyan beszólás, ami nem is neki szólt. De a közösségi média különböző csatornái és fórumai is számtalanszor szolgáltak már olyan üzenetek kinyilatkoztatására, amelyek komolyan erodálták az önkéntességbe vetett hitét sokaknak. 

Itt szeretném leszögezni, hogy ez nem túlérzékenység kérdése. Ez egy egyoldalú, egyirányú folyamat. Az önkénteseknek, legtöbbször nincs semmi lehetőségük és esélyük, hogy érdemben tudjanak reagálni a vádakra. Ha ezt a közösség tagjai elfogadják a hallgatásukkal, hogy nem szólalnak fel ez ellen, vagy nem mutatnak példát azzal, hogy normális keretek között próbálnak megoldást találni a problémákra akkor nem fogunk érdemben előbbre jutni. 

Az önkéntesek egy csapat integráns részei, akiknek onnantól kezdve, hogy beválogatják őket meg kell felelniük normáknak. És ebbe nem fér bele, hogy nyilvánosan beleáll egy vitába egy felajzott, apukával, vagy edzővel, vagy bárki mással. Erre kell a szervezőnek megfelelő kereteket, szabályrendszert kitalálnia, és üzemeltetnie, hogy meglegyen mindenki számára a lehetőség a dolgok megfelelő rendezésére. A minősíthetetlen viselkedést produkáló egyént el lehessen távolítani a helyszínről, a versenyzőnek álljon rendelkezésre megfelelő óvási, panaszkezelési folyamat, és az önkénteseknek is tudjunk biztosítani a lehető legjobb felkészítést, visszajelzéseken alapuló fejlődési rendszert. Ezeken dolgozunk lépésről lépésre.

A bírók továbbképzése tehát kiemelt fontosságú cél, de ezt, mint írtam fentebb még nem sikerült megvalósítani nálunk jóval fejlettebb helyeken sem. Dolgozunk azonban rajta, hogy szélesebb körű oktatást és felkészítést tudjunk biztosítani a bírói csapat tagjainak. 

De ha már továbbképzésnél tartunk, akkor meg kell említeni azt is, hogy nem csak a bíróknak van szüksége nagyobb tudásra a versenyeken. A versenyzőknek is ugyanúgy tisztában kell lenniük a szabályokkal és verseny kereteivel, amiben részt kívánnak venni. Ez a rész soha nincs kiemelve, és mintha természetes dolog lenne, hogy aki benevez, egy versenyre az mindent tud, ami oda szükséges. Léteznek írott szabályzatok, a felkészülés során edzők és más segítők valószínűleg mindenhol rendelkezésre állnak. Léteznek “íratlan” szabályok is, amiket persze egyre inkább átkerülnek írott formába is, azonban ezekhez is kell valaki (vagy a versenyző, vagy az edzője) aki tapasztalati úton ismeri ezeket. A mai napig felmerülnek olyan kérdések nem csak amatőr versenyzőktől, hogy “a húzódzkodásnál az állnak a rúd fölé kell kerülnie?” vagy “a súlyzó hátrafelé ledobás miért no rep?”. A versenyek és a sportunk is halad folyamatosan, ha lassabban is, de az egyre szervezettebb forma felé. A kialakult normák valahol maradnak, van ahol pedig akár markánsan megváltoznak. De ez bírókat és versenyzőket egyaránt érinti és mindkét csoportnak lépést kell tartania ezekkel a folyamatokkal. 

Egyszerű példa, hogy aki a CrossFit Games rendszerében versenyzik érdemes el végezni a CrossFit online judges course-t. Mégpedig azért, hogy tisztában legyenek, hogy milyen gyakorlatokat és sztenderdeket, miként kell majd teljesíteni a verseny további fázisaiban. Ezzel a kurzussal egy hivatkozási alapot teremt a szervező, ami alapján meg tudja követelni a megfelelő végrehajtást, illetve indokolni a vitás kérdésekben hozott ítéleteket. Természetesen a szabálykönyv adja ehhez is az alapot, de a kurzus egy interaktívabb a lényegi elemeket tartalmazó oktatási anyag a mozgássztenderdekről és egyéb szabályokról, amiknek a pályán a versenyző majd meg kell feleljen.

Az online judges course 2013 óta elérhető. A versenyzők számára is szükséges és hasznos. 

Hogy e kurzus elvégzése mire elegendő, azt nem mindenki értékeli egyformán. Én azonban azt mondom, hogy ez ad egy olyan bázist versenyzőnek és bírónak egyaránt, melyre lehet építkezni, és mindenképpen hasznos évente végigmenni rajta és felfrissíteni a tudást.

Összefoglalva tehát, van mit fejlődni mindenkinek. A szervezőknek, nekünk bírói és vezetői csapatnak is és természetesen a versenyzőknek is. 

Végül, de nem utolsó sorban szeretnék egy kicsit a motivációkról beszélni.

Számtalan hazai és jó pár külföldi versennyel a hátam mögött kijelenthetem, hogy a versenyszervezés a rendezvényszervezés talán egyik legnehezebb szegmense. Az is minden alkalommal igazolást nyert, hogy színes, csillogó külsőségek nélkül lehet versenyt rendezni, de személyzet nélkül nem. Azonban meg lehet szervezni egy eseményt megúszósan is, ahol minden éppen hogy annyira rossz csak, hogy még nem fullad katasztrófába, illetve meg lehet úgy is szervezni a versenyeket amikor felkészülten, minden részletig kidogozottan, motivált és szakszerűen irányított személyzettel szuper élményeket tudunk versenyzőknek, nézőknek és természetesen a személyzetnek is produkálni. Mi ezt képviseljük.

Ehhez sok dolog szükséges, fentebb részletesen is kifejtettem már. Azonban a szakértelem, a fellépés, és rutin nélkül nem lehetséges.

A hazai versenyek közül azért mi szerveztük, illetve bonyolítottuk le a javát, mert más nem lépett fel, hogy képes lenne hasonlót bevállalni, megcsinálni. Nagy felelősséggel jár, ez tisztában vagyok vele. Más versenyeken eseti jelleggel szerveződnek össze emberek egy-egy versenyre, akik rendelkeznek több kevesebb tapasztalattal a témában és megoldják, adott esetben megmentik a rendezvényeket. Az elérhető információk, saját tapasztalatok és visszajelzések alapján sokszor jellemző ezekre az eseményekre az elégtelen személyzeti létszám, az irányítás és vezetés alacsony szintje, vagy hiánya. A személyzet ilyenkor túlterhelt, a munkáját messze nem tudja az elvárásoknak megfelelően végezni, a versenyzők joggal emelik fel a szavukat ilyen helyzetekben. 

Bírói csoport beosztás

Ezzel nem azt mondom, hogy mi mindig hibamentesen dolgozunk, közel sem. Számomra is borzasztó érzés, amikor a mi hibánkból megy félre valami. Senkinek nem kívánom ezt az érzést, és tudom, hogy a személyzetünk is így érez minden esetben. Hiszen nem azért megyünk oda egy versenyre, hogy tönkre tegyük a versenyzők teljesítményét, éppen ellenkezőleg. Szeretnénk mindent hibátlanul csinálni. A legnagyobb versenyeken is előfordulnak hibák, nemhogy itthon.

Sokkal inkább arra célzok, és ez az, amit nem lát és ért meg feltétlenül a kívülálló, hogy ha  alacsonyabbra tesszük a lécet és még azt is lejjebb engedjük egy rendezvényen belül, úgy viszonylag könnyű megfelelni és azt mondani, hogy nem volt gond, vagy nem volt annyi olyan eset, ami nagy visszhangot váltott ki. Ellenben, ha már az elejétől kezdve magasan van a mérce és szigorúan meghatározzuk a sztenderdeket, melyekhez ragaszkodunk, akkor ebben a környezetben egy hiba nyilván látványosabb és fájdalmasabb tud lenni mindenkinek. De ehhez hozzátartozik, hogy kezelni is tudni kell az ilyen helyzeteket, ami nem veleszületett képessége a versenyeken vezető pozícióban lévő egyénnek. Ezt meg kell tanulni és gyakorolni kell rendszeresen.

Azért mondom ezt, mert számtalan sztorit mondtak már el nekem ilyen esetekről, videókban lehetett példákat látni a hozzáértés teljes hiányáról adott esetben. A másik dolog pedig az, hogy itthonról még nem nagyon láttam olyat, hogy valaki vette volna a fáradságot, időt és pénzt áldozott volna rá és mondjuk csak szűkebb régióban egy nagyobb versenyre is elmegy önkéntesnek, hogy megnézze, vajon ezt hogy csinálják, ott ahol már profin szerveznek versenyeket. Tisztelet a kivételnek, mert akik így tettek azok szinte kivétel nélkül a csapatunkat erősítik, vagy nem vesznek részt hazai versenyekben. 

Végszó:

Az a helyzet, hogy a magyar verseny piac és környezet még egyáltalán nem tart ott, hogy világos, és egyértelműen lefektetett keretek közt tudna zajlani az események szervezése. Haladunk efelé, de még mindenkinek sokat kell tennie és fejlődnie.

Ha a személyzetnek/bírónak anyagi kompenzációt biztosítanak, az még egyáltalán nem jelenti azt, hogy hibátlanul fogja tudni a dolgát végezni, és számonkérhető lenne teljes mértékben a munkájáért. Ez még mindig amatőr szint és az is lesz mindaddig, amíg más sportokhoz hasonlóan államilag elismert formába nem kerül és biztosítottak lesznek a szükséges anyagi és szervezeti feltételek. Addig is törekszünk a lehető legjobb munkára és remélhetőleg mások is így tesznek.

Az hogy itthon más versenyeken milyen bíráskodás zajlik, és az ott résztvevő önkéntesek milyen munkát végeznek, leginkább azon múlik, hogy a szervezők mit tesznek meg ezért.

Nem akarom azt a látszatot kelteni, hogy rajtunk kívül ne tudna más rendesen bíráskodni. Nekünk sem volt hibátlan a munkánk. Nagyon sok olyan ember vett részt idén és korábban is az országban versenyeken, akik biztosan remek munkát végeztek. Valószínűleg vannak olyanok is, akik vezetőként szeretnék ezt szintén jobban csinálni és dolgoznak rajta. Ezeknek nagyon örülünk, és támogatjuk, illetve várjuk sorainkba őket mindig.

Nyilván mindenkinek megvannak az indokai motivációi, hogy mikor és melyik versenyen vesz részt. De az a javaslatom, hogy egy rossz élmény után ne adja fel, és próbáljon ki más versenyeket is.

Felhalmoztunk már rengeteg szaktudást, kiképeztünk egy remek emberekből álló bírói csapatot, vezetői struktúrát alakítottunk ki és mindent, ami a munkánkhoz szükséges azzal rendelkezünk. Tudom, hogy amiket fentebb leírtam azokat nem fogja megérteni, és pláne nem elfogadni mindenki. Lehet vitatni is fogjátok, amiket írtam. De az biztos, hogy 12 hónap alatt 16-szor összehoztuk a csapatunkat, felkészültünk és becsülettel elvégeztük a ránk bízott feladatokat melynek az eredménye 16 sikeres rendezvény.

Jövőre biztosan nem lesz ennyi, mert szeretnénk a mennyiség helyett a minőségre fektetni a hangsúlyt. Ha Te ilyen versenyeket szeretnél, akkor támogass minket, jelentkezz önkéntesnek, ha versenyt szervezel, akkor pedig állunk rendelkezésre.

Szívből köszönöm a csapatomnak az idei évet és köszönjük mindenkinek a részvételt, a bizalmat és a támogatást!

2024-ben találkozunk!

Szántó Sándor